„Generációk párbeszéde”

ezzel a címmel szervezett kerekasztal beszélgetést a Fejér Megyei Esélyteremtés Iroda április 16-án, a Civil Központban. A beszélgetést a házigazda, Fülöp Judit, a Fejér Megyei Esélyteremtési Iroda irodavezetője moderálta, melynek középpontjában a generációk közti együttműködést segítő „Pótnagyi” program szerepelt.

Fülöp Judit bevezetőjében elmondta, hogy abai programunk során hallottak először a „Pótnagyi” programról, mint remek kezdeményezéséről a generációk közötti párbeszédről, majd bemutatta a résztvevőket. A kerekasztalnál helyet foglalt: Rubina Sándor, a Nyugdíjasklubok  ” Életet az Éveknek” Fejér Megyei Szervezetének elnöke, Sebestyén László Gyuláné, a Székesfehérvári Nosztalgia Klub Egyesület elnöke, Langó Jánosné, a Fehér Tearózsa Nyugdíjasklub vezetője, Abáról, Balogh Istvánné, az Őszi Napsugár Nyugdíjasklub vezetője, Soponyáról, Farnady Judit, a Civil Centrum Közhasznú Alapítvány ügyvezetője valamint Kottyán Krisztina, a Székesfehérvári Kistérségi Szociális Alapszolgáltatási Központ munkatársa.

Farnady Judit bemutatta a „Pótnagyi” programot. Elmondta: a Civil Információs Centrum tréningje kapcsán indult meg. Alapítványuk feladata a generációk közötti együttműködés folyamatának elindítása is. Meglepő volt, hogy milyen jól működött a tervezés együtt a fiatalok és az idősek között. A programot az Alapszolgáltatási Központ működteti, erről Kottyán Krisztina beszélt. Olyan családoknak segítenek vele, ahol hiányoznak a nagyszülők, és az ő funkciójukat próbálják pótolni, például az idősebb korosztály által átadható értékközvetítést tartják fontosnak. Sikerült meghatározniuk missziójukat, ami egy hosszútávú együttműködés alapja lehet. Jelenleg nyújtanak be egy pályázatot, a Norvég egyik kis projektjét. A témához kapcsolódóan megemlített egy pozitív példát amelyet egy kisebb balatoni településen látott, ahol egy projekt keretében a fiatalok kísérték az időseket ügyeiket intézni, vagy bárhová, ahová menniük kellett. Fülöp Judit is említett egy példát, amiről egy másik megyei Iroda számolt be, hogy a helyi nyugdíjas klub az iskolában működött, és a diákok a tanítók felügyelete mellett, egy délutáni foglalkozás keretében ismerkedhettek meg fokozatosan a nyugdíjasokkal, és elkezdhettek velük közösen tevékenykedni, kézműves tevékenységeket végezni, süteményt sütni, stb., és ez a kapcsolat egyre szorosabb lett, végül már nem akartak külön karácsonyozni sem. Szerinte a kapcsolat kialakulásának kulcsa a közös alkotótevékenység lehet. Langó Jánosné is be tudott számolni saját hasonló tapasztalataikról, amikor az abai nyugdíjasok karácsony előtt közösen főztek szaloncukrot a gyermekekkel.

Langó Jánosné beszélt a párbeszéd abai működéséről. Ő kilenc éve tagja a Fehér Tearózsa Nyugdíjasklubnak, de a vezetést egy éve vette át. Ők éves szinten két-három alkalommal járnak az otthonba, ahol kisebb műsorokkal, és más programokkal, például énekléssel kedveskednek. Nem csak a nyugdíjasok, hanem fiatalok és civil szervezetek is járnak oda, ezért véli úgy, hogy náluk jól működik az együttműködés. Sőt, a település vezetőségét is nagyon együttműködőnek tartja, odafigyelnek az idősekre. A pedagógusokhoz is bármikor fordulhatnak, és ez kölcsönös. Langó Jánosné egy pozitív példát hozott arra, hogy az önkormányzat támogatja a nyugdíjas klubok működését, az abai klub negyven éves évfordulóján nem volt keretük rendezvény lebonyolítására, és az önkormányzat felajánlotta teljes mértékű támogatását. Vállalkozók jótékonysági báljuk bevételének egy részéből szervezhettek egy közös kirándulást is.

Balogh Istvánné révén abba is betekintést nyertünk, hogy Soponyán hogyan működik az együttműködés a generációk között. Az együttműködésük a kezdetek óta, az Őszi Napsugár Nyugdíjasklub 1994-es megalapításától kezdve hasonlóan működik.  A község fiataljaival és a pedagógusokkal is remek kapcsolatot ápolnak. A Kortárs 2011 pályázatra például ők hívták fel figyelmüket, és odaadóan segítettek megírni a pályázatot, és ezt meg is nyerték. Fiatalokkal való kapcsolatukhoz még hozzátette, hogy az általuk szervezett Locsolóbál is a fiatalokkal együttműködésben valósult meg.

A székesfehérvári együttműködésről Sebestyén László Gyuláné számolt be. Véleménye szerint faluhelyen könnyebb a fiatalokkal való kapcsolatot megoldani. Szeretnének lehetőséget biztosítani ara, hogy családoknál a nyugdíjasok felügyelhessenek gyermekekre, vagy akár például egy sportrendezvény alkalmával is. Idősek Otthonával is van kapcsolatuk, szokták látogatni az ott lakókat, műsort adnak nekik, megvendégelik őket. Nekik is van kapcsolatuk az iskolával is, az ünnepekkor hozzájuk érkező gyermekeket megvendégelik. Gimnáziumokkal is próbálják felvenni a kapcsolatot, de elmondása szerint ez kevésbé sikeres. Szeretnék azt is elérni, hogy az ötven év körüli munkanélküliek is csatlakozzanak hozzájuk, hogy társaságban legyenek, de meglátása szerint ők szégyellik problémájukat, ezért az ő megszólításuk sem megy könnyedén.  Sebestyén László Gyuláné elmondta, hogy a tavaly nyolc klub részvételével elindított „Fehérvár körül, megye körül” rendezvényükre hívtak fiatalokat is, azonban közülük egy jelentkező sem akadt. Idén az Emlékévhez kapcsolódóan Szent István Városát fogják körbejárni. Azt mondta, a tavalyi történelmi vetélkedő egyébként nagyon jól sikerült. Szerinte nincs összetartás a különböző nyugdíjas klubok között. Néhány vidéki nyugdíjas klubbal viszont nagyon jó kapcsolatot ápolnak. Sokan azonban meghívásaikra nem is jeleznek vissza.

Sárszegi Brigitta magánemberként mondta el, hogy ő Zámolyon tanít több éve egy nyugdíjas tánccsoportot, de fokozatosan kapcsolódnak be a fiatalok is, és ez így működött a Horgoló Körrel is. Meglátása szerint nagyon jó hatással van egymásra a két korosztály.

Rubina Sándor bemutatta szervezetét, ami egy országos szövetség megyei szervezete, most mintegy 85 klub tartozik hozzájuk. Egyetért azzal a véleménnyel, hogy faluhelyen könnyebb a fiatalokat bevonni az idősekkel való együttműködésbe, mindenkit erre is szokott buzdítani, hogy vonják be a fiatalokat, gyermekeket, a hagyományok átadása itt valósulhat meg legjobban. Ő híve annak, hogy a fiatalok is részt vegyenek a „Ki mit tud?” vetélkedőkön, illetve úgy véli, valamilyen középutat kellene találni ebben a kérdésben. A megyei nyugdíjas szervezet elnökének véleménye szerint az együttműködés lehetősége megvan, csak meg kell hozzá találni az utat. Ehhez nélkülözhetetlen az önkormányzatok segítsége. Az önkormányzatok pályázati lehetőségeiből szerveznek számos programot, amit igyekeznek megyei szinten is kiegészíteni a fiatalabb generációból.

Kottyán Krisztina szerint erre a kérdésre a családi „Ki mit tud?”-ok jelenthetnék a megoldást. Esetleg nem feltétlen valós, hanem a rendezvényen létrejövő formális családok is részt vehetnének.

Ruff Tamás  az Echo Survey Szociológiai Kutatóintézettől említette, hogy intézetük éppen részt vesz egy nemzetközi projektben, melynek keretén belül Európa tizenegy városában zajlik kutatás, és ennek részeként fókuszcsoportos vizsgálatokat készítenek olyan székesfehérvári dolgozó nők körében, akik ápolnak idős hozzátartozót. A vizsgálat célja, hogy megtudják, a munkahelyi kötelezettségek, a munka világa és az idősápolás hogyan hatnak egymásra. Azt tapasztalják, hogy Székesfehérváron nagyon nehezen találnak ilyen nőket, véleménye szerint kisebb településeken sokkal egyszerűbb lenne. Felvetette a kérdést, hogy mások szerint is kevés ilyen emberrel találkozhatunk-e. Valamint arra is gondolt, hogy a „Pótnagyi” program fordítottját is ki lehetne vitelezni, úgymond egyfajta „Pótunoka” programként.

 Ezzel kapcsolatban a SZÉNA Egyesülettől Gábor Imre is beszámolt tapasztalatairól. Elmondta, hogy elindult a „Mindenünk a család” projektjükön belül egy SZISZO, azaz Szívességi Szolgáltatások nevű programjuk, melynek célja egy olyan közösség létrehozása, melyben az emberek szívességi alapon segítenek másokon, és kérhetnek segítséget saját maguknak is, és ezen belül, lehetne a gyermekfelügyeletet is megvalósítani a „Pótnagyi” programhoz hasonlóan. Gábor Imre szerint a családi közösségek utóbbi időkben történt változásai miatt ezt már inkább csak falun lehet elkezdeni, a falvak működnek családokként, de városokban s működhetne ez, ha ismernénk a szomszédainkat egyáltalán. Székesfehérváron van Magyarországon a legtöbb időskorú, ezért is különösen fontos, hogy legyen kommunikáció.

A résztvevők kilátásba helyezték a további együttműködést.